Nagymamám az ‘egy mozdulattal’ híve volt.
Fiam, egy mozdulattal elteheted magad után a tányért.
Gyermekem, egy mozdulattal megigazíthatod a hajadat hogy jól álljon.
Egy mozdulattal elrendezheted az ágyterítőt.
Ilyeneket mondott.
Az “egy mozdulattal” életforma megmenthetné a világot.
Egy mozdulattal kikapcsolhatnánk a tévét és játszhatnánk helyette a gyerekkel.
Egy mozdulattal a kukába dobhatnánk a szemetet, ahelyett, hogy a földre hajítanánk,
elzárhatnánk a vizet fogmosás közben.
Egy mozdulattal átadhatnánk az időseknek a helyet a buszon,
egy mozdulattal békejobbot nyújthatnánk annak aki bántott,
egyetlen mozdulattal letörölhetnénk a könnyet annak a szeméből aki sír, felemelhetnénk a
földről aki elesett.
Egy mozdulattal becsukhatnánk az ajtót és elmehetnénk onnan, ahol már nem szeretnek.
Egy mozdulattal felvehetnénk a telefont amikor édesanyánk hív.
Egy mozdulat csak.
Ennyi kellene néha és a világ sokkal jobb hely lenne.